Már nagyon vártuk a szezont, hisz majdnem teljesen elfogyott a teafüvünk. Már többször megcsapott az illata, mert biciklivel járunk és olyan jellegzetes, hogy innen tudom, eljött az idő. De biztosan több féle létezik hársból is, mert direkt elfigyelgettem most, hogy egyik teljesen virágban, a másik viszont még egyáltalán nincs. A “mieink” sem voltak még…

Évekre visszatekintő hagyomány már nálunk a hárfaszedés, szinte nincs olyan év, hogy ne nyírjuk meg a fákat. A ház előtt van belőle 4 szép példány. Tegnap délután megcsapott az illat, meghallottam a méheket és tudtam, itt az idő!

Még nagyapám készített anno egy célszerszámot, mellyel jól el lehet érni a magasan lévő ágakat. Igaz, most nagy létrán állva is igen nyújtózkodnom kellett, de sikerült jó adagot lecsapkodni, nem lesz teahiány a télen.

A hársfa tea igen egészséges, meghűléses megbetegedések esetén kiváló, de mi minden nap ezt isszuk, évszaktól, betegségtől függetlenül.

Pár éve újítottam mellé mentát, amit ugyancsak betakarítunk, megszárítunk és akár keverve a hársfával, akár egymaga teának főzzük.

Jó sztori volt, mikor a férjem már jó ideje itt élt velünk és liter számra itta a teát, egyszer meglátta miből főzőm… Elhűlt, hogy mit itatok Vele és tuti ez valami varázstea, ami miatt “itt ragadt” és tuti boszorkány vagyok… Én meg mondtam Neki, hogy persze! Gyerekkoromban direkt én pisiltem a fa tövébe, hogy legyen varázsereje majd a választottamra 🙂 Ezen azóta is jókat poénkodunk.

Ma egész napra betartott a csipegetés, aztán kitettem száradni a napra és most este be is szedtem. A délelőtt leszedegetett adag meg is száradt, a délutánit még holnap szárogatni kell, de délre meg lesz az is. És egész évben nem kell költenünk teára. Ma egy hárs-menta kevertet főztem 🙂