Az első felvonása a befőzésnek a meggy volt, mert szépen beérett Pupikám kis meggyfája, de bevallom őszintén, mi erről lemaradtunk…

Ez úgy történt, hogy dédi egy reggel leszedte, megfőzte és mire haza értünk, már csak a turmixolás maradt hátra. Azért nem várt meg minket vele, mert kevésnek gondolta és a sógorától vett még hozzá pár kilót és azok meg megérkeztek…

Kicsit szomorúak voltunk, de azért a leváros bödönt még elrakás alőtt sikerült tesztelni, nehogy romlott lekvárt tegyünk el 🙂

A ribizli viszont már más tészta. Az csak saját és a mi kezünk közös munkája, szervesen részt vettünk az elkészítésben. Egy délután leszedtük a szép érett szemeket, amit  a következő (szerencsére hűvösebb) napon szépen megpucoltunk és megmostunk. A tiszta tömeg 1,5 kg lett, nem volt nagy termés, de tavaly bőséges volt, így nem bánkódunk.

Mellesleg ez az a mennyiség, aminek bárki nekiláthat akár piacról vásárolt ribizlinek is, el lehet kezdeni, ha van gyerek, vagy unoka, értékelni fogja a saját készítésű lekvárt. Árban nem tudom megmondani kedvezőbb e, mint egy boltban vásárolt (mondjuk bioboltban, minőségivel összevetve) lekvártól, de én erre szavazok!

Meg van adva, hogy 1 kg gyümölcshúshoz mennyi cukor és mennyi víz kell. 1 kg ribizlihez 3dl vizet kell adni, mi a 1,5 kg ribizlinkhez 5 dl-t mértünk. Természetesen a megtisztított állapotban mért súly a mérvadó.  Ezután fel kell tenni főni, időhöz nincs kötve, addig, amíg szétfőnek a szemek. Nem mértem, de nem kell órákig álni mellette. Néha kavarni kell rajta egyet.

Amikor megfőtt, akkor lehet paszírozni. Van erre külön paszírozó szerkezet, hogy a magok és a héja ne kerüljön a lekvárba, de pepecs, szenvedős meló és arról nem beszélek, hogy minden piros ribizlis lesz… Ezért én kifejlesztettem a saját, egyszerű módszeremet, amihez kézi mixer és egy fém nem túl sűrű levesszűrőre van szükség.

Én botmixerrel (még akár forrón is) megturmixolom, majd a szűrőbe öntöm és egy fakanállal átpaszírozom. Gyönyörű masszát kapunk, amibe azonnal belennénk, de elég savanyú…

 

Ezt a masszát becukrozzuk, literenként 50-80 dkg cukrot kell hozzáadni, mi pont egy litert kaptunk és 75 dkg cukrot tettünk bele. Lehet kóstolni, mindenkinek ízlés szerint. Ezt a cukros masszát ismét főzzük, egy kicsit sűrűsödésig és kész a lekvár.

1 teáskanál nátrium-benzonátot kellett ennyihez keverni, forrón kicsi üvegekbe mérni és mehet a szárazdunsztba. (lassan hűtjük)

Mindjárt leírom hogyan, csak még annyit, hogy Mamikám még annyit csinál, hogy a kisujját vízbe mártja, azt a nátrium-benzonátba és megkeni vele úgy ímmel-ámmal az üveg száját körben.

A száraz dunszt pedig annyit tesz, hogy papírba csomagoljuk a forró üvegeket, azokat szorosan egy nagy lábasba rendesszük, betakarjuk törölközővel és így hagyjuk kihűlni az üvegeket.

Nálunk néha hátrakerül egy-két üveg és nyugodt szívvel mondhatom, hogy évekig is eláll… (de nem szokott) 🙂