Mire odaértem, már javában esett, de én felvettem a ponchóm, Rá meg ráadtam az esőkabátját és irány haza! Jobban tettük, mert ahogy telt az idő, egyre jobban zuhogott…
De mikor hazaértünk, jó volt szusszanni egyet az első teraszon! Azonban az előtetőt anyyira verte az eső, hogy egymás hangját nemigen hallottuk!
A két szomszéd kutya (egy roti és egy mini tacsi) ott álltak, lejmolták Pupi lekváros kiflijét, nem bánták, hogy áznak… Pupi az asztal körül futóbiciklizett, én meg kitettem a leándereket az esőre, hogy jól érje őket!
Közben pedig gyönyörködtem a meggyfába. A sok virág után millió termés maradt 🙂 Gyönyörű!
